HOL VAN A MINDENHATÓ ?
Az európai vallások azt tanítják, hogy Isten az égben, az ördög a pokolban lakozik, az Isteni lélek azonban mindig az emberekkel van.
Ahogyan az ellentéte az ördög pedig, mindig a rosszra csábit. Egyszerűbben fogalmazva a jó és a rossz bennünk, és körülöttünk lakozik. A kettejük közötti harc a lelkünkért dúl. Ha valakinek hazudunk, ha rosszat mondunk valakiről, pletykálunk, ha irigykedünk más emberekre, ha megkívánjuk, elvesszük más vagyonát, értékeit.
Ha szóval, vagy tettel, megbántunk másokat, és folytathatnánk a sort egészen az emberi élet kioltásáig, akkor a küzdelem olyankor a rossz javára dőlt el.
Ellenben ha szívből rámosolygunk a velünk szemben állóra, ha a legkisebb segítséget nyújtunk valakinek. Ha játszunk a gyermekeinkkel, ha megsimogatjuk szeretteinket. Ha támaszt, vigaszt nyújtunk az elesett embertársainknak, ha gyönyörködűnk az élet szépségeiben, akkor a viadalban a jó győzedelmeskedett.
Egy- egy ilyen összecsapás megnyerése, még nem a lelkünkért folyó háború megnyerése. A viszály során győzhet alkalmanként a jó és a rossz is. A MI szerepünk döntő tényező ebben a háborúban. Ahogy a háborúskodás vége a mi életünk végét jelenti, amikor is végre eldől ki nyerte meg a lelkünket.
A bírák is mi magunk vagyunk, életünkre visszatekintve eldönthetjük, hogy jó oldalon álltunk, jót és jól cselekedtünk-e egész idő alatt.
Mi döntjük el a harc kimenetelét viselkedésünkkel, reagálásunkkal, mondatainkkal. Ha tudatosan élünk, és nem tudattalanul, akkor a megfelelő pillanatban helyes döntést hozhatunk, azt hogy a jó oldalra állunk.
Mivel ebben a hadjáratba folyó csatákat megnyerheti a rossz oldal is, (megbánthatunk, fájdalmat okozhatunk másoknak), ezeket, a küzdelmeket meg kell érteni, feldolgozni, rá jönni hogy mi volt az oka a történteknek, és ezt az okot nem másokban keresni, mivel mi magunk vagyunk a döntő tényező, így hagytuk, hogy elvesszen az ütközet, ezért kell magunkban keresni a hibát. Ha mindezt megértjük, akkor tudjuk majd a következő viadalt a jó oldalára dönteni.
Ha már fájdalmat okoztunk másoknak, és ezt sajnáljuk, furdal minket a lelkiismeret, akkor még nincs veszve semmi! Hogy kijavítsuk a vesztet csatát, meg kell próbálnunk jóvátenni hibáinkat. Ezt sokszor meggátolja makacsságunk, büszkeségünk, érzéketlen-ségünk.
„Sokkal okosabb, ha az ember türelmesen elviseli azt, ami csak neki fáj, mintha elhamarkodottan olyasmit tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik.”
Ha ezeket, a gátló tényezőket is felismerjük, az egy fontos lépés a következő küzdelemben. De mindehhez az kell, hogy akarjuk megismerni önmagunk.
|