JUDAIZMUS
Hogy Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy bármi más áldozatnál."
De hogyan kényszerítheti az ember magát arra, hogy parancsszóra szeressen vagy félve, tiszteljen, vagy ne gyűlöljön? Ha valaki szeretetet érez szívében, akkor az már benne lakozik, de ha nincs szeretet a szívében, mit ér a parancs, hogy szeressen?
A "veáhávtá" (= szeresd, szeretni fogod) ige mind az Isten iránt érzett szeretet (5Mózes 6:5.), mind az embertársaink szeretete micvájának (3Mózes 18:18.) bevezetéséül szolgál. Egy és ugyanazon út vezet e kétféle szeretethez, mégpedig az, hogy értelmünk segítségével gondolatainkat oly irányba fejlesszük, hogy a szív visszatükrözze az ész következtetéseit, s így a gondolat meg az érzelem összejátsszanak, minthogy mindkettőt az ember, mint szabad lény alakította ki. Másokat szeretni nem adódik önmagától: ellenkezőleg, vannak olyan emberek, kik egyáltalán nem ébresztenek szeretetet bennünk. De akkor is " felebarátainknak " számítanak, saját húsunk és vérünk, helyesebben: lelkünk egy része.
A megoldás attól függ, hogyan látjuk a testet és a lelket és a kettő viszonyát. A Tánjá 32. fejezetében az Öreg Rebbe azt írja: Akiknél a test a lényeg, és nem a lélek, azok között nem uralkodhat igaz szeretet és testvériség, csak olyan, ami más (külső) tényezőtől függ."
Áhává Vöjirá – szeretet és félelem – a Tórában, a prófétáknál, a Háláchában és a chászid irodalomban Isten szeretete és félelme, amit a jobb érthetőség kedvéért az emberi szeretet és félelem – illetve a szülők szeretete és tisztelete – jelez, jellemez és tesz érthetőbbé. A kabalisztikus irodalom Isten szeretetében látja a zsidó ember hajlandóságának gyökereit a parancsolatok betartására. A Kábálá különböző kategóriákban variálja a szeretet fokozatait, mint áhává rábá (nagy szeretet), áhává bötáánugim (élvezetes szeretet, a fogalom más értelemben, az Énekek Énekében fordul elő – 7:7.). Áhává meszuteret (eltitkolt, elrejtett szeretet) és áhávát olám (világot átfogó szeretet), stb. A fogalmak a Tánjá 11. fejezetében fordulnak elő sokszor.
|