Vagyok
A Mindenségből jöttem s lelkem
sóvárogva vágyja a Végtelent!
Csak egy atom vagyok s mégis a
Teremtőt magamban hordozom.
Hajtanám a Napot, adja nekem a
Csillagot, hogy a múló sötétségben
én is fény lehessek!
Az Idő int nekem, mennem még
nem lehet.
Apró csillámok hullanak le rólam
de itt kevesen törődnek a Jóval.
Ám a Hit kedvre derít, s a
Végtelen, rám kacsint!
|