Középút
Szeretnék elaludni,
jó lenne végre megnyugodni.
S mint a tóba dobott kavicsok,
agyamat felkavarják a gondolatok.
Arról nem tehetek, hogy van még
hová lehajtani a fejem.
Népem egy tizede létét a nihilben éli
s a hízó gyűlöletben a görcsösen
kapaszkodót is elítéli.
A szellemi gőg oly mértékben vett erőt,
magát tudásban úgy elbízta,
hogy nem ismer felettes hatalmat.
S ha ismerne is, megszerzett
javait már nem engedi.
Mindig baj volt itt az igazzal,
többet törődtünk az oldalakkal.
Mint mikor a kagyló a gyöngyét kiizzadja,
úgy van ez a nép a középúttal.
|