Egész világunkat áthatja a kettőség, az ellentétek világa a miénk. Mindennek megtalálható az ellentéte. Gondolkodjunk el azon, tudunk e olyat, ami nem így létezik. Az emberi lélek és lét is ilyen kettőségekből áll össze. Ezt nevezhetjük a jónak és rossznak, férfiasságnak nőiességnek, gyöngédségnek erőszaknak. E kettőség nélkül nem létezhetne sem földünk, sem az élet a bolygónkon, hisz a fény és a sötétség váltakozása tartja életben a flórát és faunát. Még a világegyetem sem létezhet ellentétes erők nélkül.

Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is,

 mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is.

Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást,

hosszú és rövid alakítja egymást, magas és mély kulcsolja egymást,

sok hang összeolvasztja egymást, korábbi s későbbi követi egymást.

Ezért a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít,

nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja,

cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti,

s mert magának nem őrzi, el se veszíti.

Lao Ce

Az emberiség szellemi fejlődése szinte megegyezik az ember fejlődésével. A kisgyermek is az édesanyjától várt segítségre, vigaszra, támaszra. Ugyanúgy várta az emberiség is valakitől ugyanezt, akit elnevezett Istennek. Ha valami jó történt, az Istentől való volt, ha rossz, azaz ördögtől. Pedig a kettősség már akkor az emberiség része volt, és mi magunk okoztunk mindent. A háború bennünk már akkor megkezdődött, mely az óta is tart. Érdekes módon, ha valaki jó ember volt,’’szent életű’’ az önmagától volt ilyen. Ha viszont gonosz volt valaki, azt az ördög szállta meg. Pontosabban szólva, ha baj történik, az mindig mások miatt történt. Ha jó, az önmagától. Pedig már akkor is mi tettük a rosszat, nem a sátán.

A harc nem kívülről jött, ezért a megoldás sem jöhet onnan. Csak mi magunk dönthetjük el a végkifejletet. Épp eleget vártuk másoktól a megoldást gondjainkra, problémáinkra. Itt az ideje, hogy az emberiség elérje a felnőtt kort, és saját magán segítsen. A gyermeket fejlődése során éri kisebb nagyobb baleset, ha elesik fel kell, és tovább tanul járni.

Ahányszor megüti magát, mindig megtanulja belőle mit nem szabad. Ugyanígy az emberiség is sok fájdalmon, szenvedésen keresztül tanulja meg mi volt a hibája.

"Az élet olyan, mint egy kártyajáték. A kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat."

Egy barátom azt mondta: Isten szabad akaratot adott nekünk, ha visszaveszi, és beleszól az életünkbe, mi leszünk a legprimitívebb lények a földön. De kérdem én, ha nem lenne szabad akaratunk, tudnánk választani jó és rossz között? Talán nem éppen azért adta, hogy dönthessünk? Ahogy a gyermeket a szülő, amíg kicsi, segíti, fogja a kezét, úgy vezette az Isten is az emberiséget a kezdetekben. De most már ideje lenne felnőni! Már ideje lenne elengedni a kezét, és saját lábunkon járni, és használni szabad akaratunkat. Melyet mellesleg nem is nevezhetünk szabad akaratnak, amíg a születési helyünk szerinti vallásba kényszeritenek minden gyermeket.

Ha majd szabadon dönthetünk kiben, vagy miben higgyünk, és ha majd az erőszakkal ránk kényszerített vallásból felébredve, szabad akaratunkból döntve, a számunkra igaznak hit filozófiára térve át, nem ítél el semmilyen vallási fanatikus, akkor érvényesül az igazi szabad akarat. Hisz ez minden léleknek joga.

Vágjuk el a köldökzsinórt végre!