Megfigyelhető még az egypetéjű ikrek esetében is, akik szinte ugyanabban a percben születtek, ugyan attól a szülőtől, ugyanabban a családban élnek, ugyanazt a neveltetést kapták, mégis személyiségükben különböznek egymástól.

Miért? Mert lelkük nem azonos. Hiába azonosak szinte mindenben, más és más okból jöttek erre a világra. Minden egyes léleknek megvan a maga karmája, a maga problémája, melyet élete során meg kell oldania ahhoz, hogy magasabb szintre kerülhessen a sors nagy kerék forgásában. A gondok megoldásához nagyban hozzájárulnak az életünk során előforduló kisebb, nagyobb gondok, bajok, sorsfordító események, hirtelen jött szerencse, súlyos betegségek.

 Mindez azért történik, hogy a magunkban hordott lelki problémát meg tudjuk oldani, ki tudjuk küszöbölni, megfelelő viselkedéssel, és ez által magasabb szintre kerülni.

A világmindenségben és így a mi kis földünkön a társadalmunkban és civilizációnkban senki és semmi sincs cél nélkül. Ezt a célt azonban soha nem az egyén által meghatározott alantas ösztönök által vezérelt vágyak határozzák meg, hanem az eleve az egyén vagy a társadalom lelki javulása a cél. Kérdezhetnénk mi volt a célja a véres diktatúráknak, a tömegmészárlásoknak, Hitlernek, Sztálinnak, a tömegkatasztrófáknak. A válasz nem az abban a létező társadalomban rejlik, hanem az emberi civilizáció egészében.

Testünk fel van vértezve egy figyelmeztető reakcióval, és az a fájdalom. A történelem véres eseményei hasonlítanak ehhez a fájdalomhoz abban, hogy ezek figyelmeztetnek, soha ne történhessen meg ez még egyszer.

 Ahogy a gyermek, mert ez vagyunk mi emberek, találkozik a tűzzel, ügyetlenül megégeti magát, mi is úgy szenvedtük el az emberiség fájdalmát a történelem véres eseményei után.

Ez a fájdalom fogja megakadályozni a gyermeket is, hogy soha ne játsszon még egyszer a tűzzel, a társadalmat pedig arra figyelmezteti, milyen könnyen veszélybe sodorhatjuk a civilizációnkat. Ahogy tesszük még ma is, mert nem vesszük észre a természet jelzéseit.

(Jellemző a mai társadalmunkban, hogy a pénz uralma elnyomja még a következményektől való félelmet is. Gondolok itt a kőolajból, és a származékaiból élő gyárosok befolyására, akik hatalmuk féltése miatt képesek elnyomni a környezetbarát anyag felhasználását. Vagy a gyógyszergyártókra, akiknek nem érdekük a halálos betegségek gyógyítása. )

Ahogy a gyermek fejlődése, úgy az emberi civilizáció fejlődése sem mehet végbe kisebb, nagyobb szenvedések, fájdalmak nélkül.

Azért vagyunk, hogy megégessük a kezünk.

Az egyes egyének életének célja kihathat tehát saját magára, és a társadalomra is. Saját fejlődésünkön keresztül a társadalom szellemi javulása a cél.

Sokszor hallani: gyerekcipőben járunk még ebben és abban. De amit csak nagyon kevesen látnak meg, a lelki fejlődésben még a kamaszkort is alig értük meg.

 Hisz alig teszünk másokért, mint az irigy kisgyermek, mindent magunknak akarunk, és a megoldást is mindig másoktól várjuk, és gyakran másokat okolunk a saját hibáinkért. De hát ki is mutathatná meg, hogyan kéne viselkednünk?

Nem marad más a ’’ jó embereken ’’ kívül, csak a vallás, ami az igazság díszes túlcicomázott csomagolása valaminek, aminek egyszerűségét nem tudjuk, vagy nem akarjuk elfogadni.