Türelmet, megértést, odafigyelést, SZERETETTET. Akkor is, ha nem kapod vissza. Mivel mindennek következménye van, ha türelmetlen, durva, közömbös vagy, csak azt kaphatod vissza.

Idézet:-

Az Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket oktató iskola, gyűjtést rendező vacsoráján felszólalt az egyik szülő, beszédére még ma is sokan emlékeznek.

A természet, ha külső hatásokkal nem avatkoznak bele annak rendjébe, tökéleteset alkot. Ettől függetlenül az én fiam, Shay nem képes úgy tanulni, mint mások. Nem érti úgy meg a dolgokat, mint más gyerek.

 A fiamban miért nem található a természet tökéletessége?
Elcsendesedett a hallgatóság a kérdéstől.

- Azt hiszem - folytatta az apa - amikor egy olyan gyermek, mint amilyen Shay jön a világra, alkalom nyílik arra, hogy kifejezzük az emberiség igazi természetét, mégpedig azzal, ahogyan bánunk azzal a gyermekkel.

Shay az apjával sétált, amikor néhány ismerős gyereket látott baseballozni.

Shay kérdezte:

- Szerinted engednek játszani? –

Shay apja tudta, hogy a legtöbb gyerek nem örülne, ha fia az ő csapatában játszana, ugyanakkor megérezte fiának azt az igényét, hogy valahova tartozni akar. Így megkérdezte az egyik fiút, engedik-e Shay-t játszani.

A megkérdezett fiú körül nézett, segítséget kérő tekintettel és mivel nem kapott segítséget, saját kezébe vette az ügyet, és azt mondta:
- 6 ponttal vesztésre állunk és a nyolcadik körben vagyunk.
Beállhat hozzánk és a kilencedik körben, üthet is.

A nyolcadik kör végén Shay csapata szerzett néhány pontot, de még mindig 3 pontos hátrányban voltak. Közben Shay kesztyűt húzott és a középpályán játszott. Semmilyen labda nem járt ugyan arrafelé, de szemmel láthatóan határtalanul boldog volt, fülig ért a szája, amikor integetett neki az apja.

- Fuss Shay, fuss az elsőre!

Ijedt nagy szemekkel el is indult az első bázis felé, majd a tömeg biztatására a másodikra is. Mire odaért a jobb fogónál volt a labda, aki odadobhatta volna a harmadikra, azonban felfogva a dobó szándékát annak a feje fölé hajította azt, miközben a bázisokról futó csapattársak már elkezdtek beérni a célbázisra, Shay is elkerülte a harmadikat és üvöltött a tömeg:

- Célba fuss Shay, célba!

 Shay beért és győzött a csapat, hősként ünnepelték, mintha év végi bajnokságot nyert volna.
- Azon a napon - folytatta elfojtott hangon az apa, könnyekkel a szemében - mindkét csapat fiúi igazi szeretetet és emberséget hoztak a világba.

Mindennap akaratunk ellenére, ezerszám zúdítanak reánk, emberi szenvedést, érzéketlenséget, becstelenséget, agresszivitást, de ha az élet válasz útjairól, fontos gondolatairól kell üzenetet küldeni, az emberek többsége kétszer is meggondolja, megosztja-e mással.

 A primitív, durva és gyakran obszcén szabadon áramlik a különböző médiákban, ezzel szemben iskoláinkban, munkahelyeinken gyakran el van nyomva a nyilvános párbeszéd a helyes emberi értékrendről.  Amíg a "jó emberek" kevesen vannak, addig sajnos így marad.

Nos, hiszem, hogy mindannyian képesek vagyunk megváltoztatni a dolgokat. Minden nap ezer alkalom nyílik arra, hogy megvalósítsuk a "természet rendjét" Olyan sok, látszólag triviális módon vagyunk kapcsolatban embertársainkkal, e kapcsolatokban sokszor felmerül a kérdés, tudunk-e adni valamennyi szeretetet és emberséget, vagy elmegyünk a lehetőség mellett, és kicsit hidegebben hagyjuk a világot. - idézet vége

A következmény törvénye miatt a jót előbb vagy utóbb visszakapod. Ha egy házat építesz, amíg nincs kész, csak a puszta falak látszanak, a csupasz téglák, addig nem szép. De ha jól építed, a végeredmény megéri a fáradságot. A téglák a jó tettek, a jó gondolatok, a jó érzések egymásra épülve. A ház csak öregkorunkra épül fel, de ha jól építettük életünk során, akkor erős, és szép lesz a végeredmény. Utódainkra megfelelő házat hagyhatunk, melyben lelkük egészségesen fejlődhet.

Ha téglákat csak úgy össze vissza rendszertelenül rakjuk egymásra, az a ház minél magasabbra épül, (minél idősebbek vagyunk) annál könnyebben omlik össze egy viharos széltől. (Egy érzelmi tragédiától)

 Az élet, folyamatosan választ ad a fel nem tett kérdésedre, csak nem hallod meg őket, mert nem jól figyeled a saját életed. A kérdésekre mindig másoktól várod a választ, pedig az mindig benned van. Ha meghallod a választ, már nincs is szükség a kérdésre.