Megpróbáljuk megérteni, hogy ki mit miért tesz, vagy mi miért történik. Ha ezeket megértjük, könnyebb elviselni a dolgokat, könnyebb irányítani az életünk. Amikor egy virágot, vagy bármilyen növényt el szeretnénk ültetni, vajon jobb a növénynek, ha tudjuk milyen a talaj? Hogyha tisztában vagyunk vele, hogy a talaj milyensége hogyan befolyásolja a nővény fejlődését, akkor az élet, amelyet elültetünk, sokkal szebb, dúsabb és egészségesebb virággá fejlődik. Ha tudjuk, hogy milyen növényt kell ültetni a homokos vagy agyagos területre, akkor nagyobb az esély, hogy a növény szépen fog fejlődni, akkor pedig örömünk lesz benne.

 Ha egy gépet használunk, és az elromlik, nem könnyebb megjavítani azt, ha értjük, ismerjük a működését?                           

 Ugyan ilyen a létünk is. Ha ismerjük az összefüggéseket, akkor jobb lesz az eredménye életünknek. 

Idézet-

A világ egy nagy, szerves összefonódott élethalmaz, ami meghatározott, néha logikus, máskor látszólag zavaros rendszerben működik. Adódik a kérdés: kell-e foglalkozni ennek a működésnek a törvényszerűségeivel?

Voltaképpen nem, a dolgok nagyszerűen mennek akkor is a maguk útján, ha az embernek fogalma sincs a miértekről.

 Ettől még lehet valaki erkölcsös, okos, szorgalmas, vagy éppen rablógyilkos hazug csibész. Egy idő után viszont - ahogy az ember eszközei (persze nem fizikai eszközökre kell gondolni) fejlődnek - megnő a belső tudatosság és igény a tudatos cselekvésre. Az ember szeretné tudni, miért mennek úgy a dolgok, ahogy, és ő hol van ebben a rendszerben. Sok tévelygés és fájdalom megspórolható, ha az ember odafigyel arra, mi is történik vele és a környezetében. Van erre egy képletes példa: képzeljük el, hogy valaki sodródik a folyóban, nem fullad meg, mert kapálózik, de a víz sodorja, nekicsapja szikláknak, lehúzza, majd feldobja az örvény, homokpadra sodorja az ár, vagy sebesen viszi előre-mindenféle hatások érik, de nem tud ellenük mit se tenni, mert csak játéka az elemeknek. Ha az illető már tud jól úszni, akkor kevesebb baj éri, mert ki képes kerülni sziklákat, el tud jönni egy homokpadról, és általában képes együtt mozogni a fősodrással.

A legjobb viszont annak, aki tudja, hogy miért van a folyóban, honnan jön a folyó, ő hova akar eljutni, és ehhez mit tud segítségként felhasználni.

Az ilyen ember jól úszik, ismeri a folyó minden csínját-bínját, az örvények természetét, a sziklák helyét, a homokpadra jellemző vízfodrozódást, mindennel tisztában van és ez által semmilyen meglepetés sem éri a folyóban: tudja, hova akar eljutni, és ehhez felhasználja a folyó erejét, céltudatosan kerüli el a fájdalmas élményt okozó sziklákat, és úgy úszik az árral, hogy ura marad helyzetének.

Felesleges sérülések nélkül éri el célját, hamarabb, mint az, aki összeverten, vízzel telve, félholtan sodródik kétannyi hányódás után partra ugyanott. Így igaz ez az életre is; lehet benne vakon botorkálni, és pofonok útján tanulni a helyes viselkedést és lehet tudatosan, odafigyelve jobbá, fejlettebbé képeznünk magunkat.        

- idézet vége. 

 Az előidéző okok megértése, segít megoldást keresni magunknak, és másnak. Legfontosabb hogy saját magunkat figyeljük meg, tisztában kell lennünk saját hibáinkkal, rá kell jönnünk a saját mivoltunkra. De ezt csak úgy tehetjük meg jól, ha a kérdésre, miért történt meg velem ez, a válasszal nem másokat okolunk, hanem a teljes, a pontos Igazságot keressük. Így könnyebb javítanunk magunkat.                   Így könnyebb feljebb jutni. Ha például valakivel összeveszünk, akkor ne mondjuk, hogy önző vagy! Inkább kérdezzük meg magunktól, milyért akarom, hogy csak velem foglakozzon?

Ismerni kell az igazi Igazságot, mely soha nem egyoldalú. Minden irányból meg kell ismerni, hogy megértsük, és igazodhassunk hozzá.

Nem csak a közeli feladatokat kell meglátnunk, (pld: mindig legyen elég pénzünk, hogyan hódíthatom meg őt,) hanem a távolabbiakat is. Sokan nem látják a fától az erdőt, nem veszik észre a távoli célt, ezért rossz útra tévednek az életük során. Nem tudják, hogy az irányt, ami meghatározza, merre megy az erdőben, saját magának, döntéseinek, reagálásának köszönheti. Amikor elérik a végső pillanatot, már hiába kérdezik meg maguktól, hogy kerültem ide? Nagyon gyakran az elvárt viselkedési normák irányítják tetteinket. Sokszor pedig a vágy valami után.

"Leélhetjük életünket boldogan vagy boldogtalanul, sikeresen vagy kielégületlenül, anélkül, hogy akár egyszer is meghűlt volna bennünk a vér a fölismerés sokkjától, anélkül, hogy valaha is megéltük volna, amint a lelkünkben rejtőző elgörbült vasdarab kiegyenesedik - s mi végre a helyünkre kerülünk."

Mindenki vágyakozik valami után. Van, aki elismerésre, több pénzre, hatalomra, odafigyelésre, boldogságra, szerelemre, szexre, vágyakozik. Ez határozza meg tetteit, gondolatait. Ezért aztán, olyan, mint egy rövidlátó ló, aki csak azt látja meg, ami előtte van, és csak arra tud menni. Nem tud észre venni más irányt, amerre mehetne. 

„Szenvedéseink egyik oka az, hogy másoknak a példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokás.”

  Az emberi társadalmon belüli viselkedési normák, vágyak, és viszonyok sokban különböznek az állatiaktól.

Sokkal rosszabbak annál. Ma még az embereket az ösztöneik vezérlik, és sajnos csak negatív ösztönök kerülnek előtérbe.                  

Az állatok soha nem ölnek gyengéket, ártatlanokat, csak azért, hogy félelmet keltsenek, vagy hogy elvegyék a másik tulajdonát, vagy hogy saját magát jobb beosztásba juttassa. Az ember ezt teszi.

 A történelem során rengeteg tragédiát okozott a különböző negatív, alantas ösztön, pld: nemi ösztön, a hatalomvágy, az önzés, az irigység.

Az emberiséget a legkisebb egységénél, az embernél lehet javítani. Amíg ez nem sikerül, nem sikerülhet a társadalmi gondokat megoldani. Miért tűrjük el, hogy a földi társadalmon belül ekkora ellentétek legyenek? Hogy lehetséges, hogy a föld egyik felén egy családnak több autója, háza lehet, a másik felén gyerekek halnak éhen? Elfeledjük hogy egész földünk egységesen, egymásra hatva működik. Pld: Az Indiai óceán 5 fokos felmelegedése, Trinidadban asztmát okozott a gyermekeknél, a korallzátonyok pedig kipusztulóban vannak, vagy talán az időjárás önökre nem szokott hatni? Csak az emberiség az, aki önmagával nem tud békében és harmóniában élni.

A tudósok feltételezik, hogy a világegyetem nagyságában, statisztikailag elképzelhetetlen, hogy ne éljen rajtunk kívül más értelmes élőlény. Csak azt nem értik, ha ez így van, azok miért nem látogattak el hozzánk. Képzeljük bele magunkat az idegenek helyébe, vajon akarnánk olyan szomszédokat megismerni, akik saját magukat pusztítják? Előbb önmagunkat tegyük jóvá, hogy örömmel akarjanak megismerni mások.

Azért van még remény, mert sokan szeretnének jobbak lenni, és keresik az utat, ők azok, akik tudatosan élnek, meg akarják ismerni magukat, mernek kérdezni, mert nem kötik gúzsba az elméjüket tabuk. Sajnos még elég kevesen vannak. Ők a jövő reménysége, és a gyermekek, akik a jövőt formálják majd!