A micvák az emberi élet oly sok vonatkozását érintik, a legmagasztosabb gondolatoktól és tettektől kezdve a mindennapi élet legapróbb részleteiig, hogy lépten-nyomon kötelezettségek és tilalmak szövevényét képezik. Hová lesz akkor az ember szabad akarata, szabad választása? Az ember - mondják nekünk újra meg újra - egyedülálló, nincs két teljesen egyforma ember. Hogyan lehet tehát egyetlen törvényrendszert különbség nélkül mindenkire kötelezővé tenni, akár, mondjuk, egy Einsteinről, akár egy műveletlen parasztról van szó?

Mi több, a micvák maguk állandóan ismétlődő cselekedetekből állnak, ugyanazt az imát mondjuk el újra meg újra, naponta többször, egész életünkben. Mi értelme van ennek?

Szabad ember az, akinek lehetősége van különböző lehetőségek között választani. "Lehetősége van", mondom, nemcsak joga a választásra. A színvaknak joga van választani a sok szín közül, de korlátozottsága eleve megvonja tőle az értelmes választást, akár még két különböző színű nyakkendő között is.

A Tóra szabad választást ad az embernek. Ösztönei azt mondják: cselekedj így! A Tóra azt mondja: ne tedd ezt! Így lesz az ember szabaddá, mert most két lehetőség áll előtte, és választhat közöttük. Most mérlegelhet és dönthet. Nemcsak arról van szó, hogy az egyik lehetőségből származó előnyöket mérlegeljük a másikkal szemben. ("Ha ellopom azt a tárgyat, az enyém lesz, de ha elfognak, leültetnek."), nem óvatossági, értelmi vagy haszonbeli javakról van szó, hanem a dolog erkölcsi választás kérdése, mely a jó és a rossz elgondolására épül, még azokban az esetekben is, mikor az egyenes út nem a "legjobb" lehetőség.

A rossz a szabad akarat szükséges feltétele. A lehetséges rossz nélküli világ, következésképpen nem az emberek, hanem a felhúzós bábuk világa lenne. 

A világegyetem és mindaz, amit tartalmaz, sem nem rossz, sem nem jó. A rosszat az teremti meg, amit az ember szabad választásával művel a világegyetemben. A vasból egyaránt lehet ekét vagy kardot kovácsolni.