Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet.

A keresztény vallásban a halál a megszabadulás, a megváltás, amit a feltámadás és az örök élet követ; a hinduknál a következő inkarnáció feltétele a halál. Vagyis újjászületés nem lehetséges halál nélkül.

A judaizmus, a kereszténység és az iszlám közismert alapállása a halálon túlra, az ismeretlen jövőig hosszabbítja meg az elszámolás időszakát. Van egy túlvilág, másvilág, jövendő világ, és abban a világban egyenlítődnek ki végül a tettek és a következmények. Az igazak elnyerik igazságuk jutalmát. A bűnösök megkapják megérdemelt büntetésüket. Az iszlám valamivel részletesebben körvonalazza ezt a jövőbeli életet, a középkori kereszténység túlvilágáról pedig Dante festett számunkra magasztos képet.

A túlvilágról szóló zsidó elméletet főként a Talmud fejti ki az Írás értelmezése alapján. Mivel ez volt az egyik fő pont a szadduceusok - a hagyományos törvénnyel durván szembehelyezkedő korabeli szekta - és a bölcsek közti vitában, alapvető helyet foglal el.

A judaizmusra jellemző módon nem került meghatározásra, hogy milyen a túlvilág, mit jelent pontosan a halálból való föltámadás, hol és hogyan történnek meg ezek a dolgok, mit kell hinnie az embernek. Az egyes rabbiknak a Talmudban található feltételezései és a középkori szaktekintélyek sejtései rendkívül különbözőek. A judaizmus a cselekményeket illetően szabatos. A gondolat és az elmélet cseppfolyós marad benne. Ezért nem tudom leírni a judaizmus túlvilág- és feltámadásképét. Része a vallásnak, hogy van odaát, hogy Isten megtartja a porban alvóknak adott szavát.  

A Talmud a túlvilág képzetét csak hasonlatokban és parabolákban érzékelteti. A "Gyehenna", a pokol, ahol a bűnösöket sütögetik gonosz tetteikért, a Hinom völgye (Gé Hinom) nevű kis szurdok Jeruzsálemben, ahol a bálványimádók valaha tűzben áldozták föl gyermekeiket Molochnak. Ha ma lenézünk a King David szálloda teraszáról Jeruzsálem óvárosára, alattunk ott a gyehenna. Láthatjuk: túl kicsi ahhoz, hogy akár a mai bűnösök töredékét is befogadja, a múltbeliekről nem is beszélve. A "Paradicsom" perzsa eredetű görög szó, amely "parkot", "kertet" jelent. A zsidó Gán Éden, az Édenkert, az a titokzatos hely, ahol Ádám életre kelt, a dicső tökély kertje, amelyben nem létezett bűn, nem létezett robot, nem létezett métely, nem létezett kín, nem létezett halál, csak fák, virágok és élő teremtmények eredeti tökéletességükben. Egyszóval ez is parabola, amelyről nem tudjuk, pontosan mire utal, és amelyből nem tudjuk meg, hogy hol van és milyen a Paradicsom.                     

 (Véleményem szerint a Paradicsom maga a Mindenható - a szerző.)

Túlvilág, Túlvilági üdvösség: A zsidó fogalom gyökeresen különbözik a más fogalomkörökben szereplő mennyországtól és pokoltól. A zsidó felfogás azt tartja, hogy "e világ és a messiási kor között egyetlen különbség van: [a Messiás eljövetele után] megszűnik a zsidók üldözése (Sibud Málchujot), de magát a Túlvilágot (Olám Hábá)” senki nem látta Rajtad kívül, Isten’’ (Bráchot 34b., Szánhedrin 91b.). A túlvilág tehát a "lelkek világa", ahová a lelkek a halál után visszakerülnek. A legegyértelműbben a babilóniai Ráv (Ábbá Árichá) fejezte ki a túlvilág szellemi voltát: "Nem olyan a túlvilág, mint ez a világ. A túlvilágon nincs sem evés-ivás, sem szex, sem irigység, gyűlölködés vagy vetélkedés, hanem az igazak ülnek, koszorúval a fejükön és élvezik a Sechiná dicsfényét" (Bráchot 16b.). Ez a kép teljesen földöntúli.

 Ezért van írva, hogy egy óra ebben a túlvilági szellemi állapotban "többet ér", vagyis jobb, mint az evilági huzakodás minden "élvezete", de még ennél is többet ér "egy óra megtérésben és jó cselekedetben" (Atyák 4:17.)