Nem szeretem az ünnepeket, mesterkéltek. Ahhoz, hogy ünneplőbe öltöztessem a szívemet, nem kell, hogy karácsony vagy húsvét legyen.

Tőlem mindig loptak az ünnepek - életet. Talán azért is ilyen keservesek nekem. Akiket szerettem, a nagy felemelkedések ragadták tőlem el.

A nagy születés állította meg több nagyszülőm és szívemnek kedves lény szívét s a feltámadás ragadta magával Apám lelkét. És jönnek az ünnepek, amit megélünk egyre kevesebben igaz szeretetben! Ünnepek.

Napokat jelölünk ki a szeretetre, beszélünk, papolnak lelkendezve, hogy pár napig lebegjünk lelkesedve. Ha végét járja az év, készülünk boldog áhítatban az új csalódásra. Ünneprontó vagyok, már nem várok csodákra, csak a hitemet őrizgetem ebben a tömeges magányban.

Én már nem hiszem el, hogy a szeretet végtelen. Nem hihetem, hiszen Jahve, Allah, Krisna, Isten, mind a szeretet egy személyben s mi emberek az Ő nevükben, az Ő hitelességükben ítéljük, s öljük egymást olyan bőszen! Szeretetben?

A buzgó hit bizonyítékaként keresztes hadjáratok öldöklése vezetett a Szentföld felé. Keresztek, s máglyák emlékeztetnek a farizeusok istenhitére. Krematóriumok átka nehezedik a világra s háborúk tüze szennyezi az ünnepeket.

Ölni a hatalomért a Magasságos nevében! Faragott bálványok otthonában gyónni meg a vétket s ember-adta isteni feloldozással vezekelni érte. Hirdetni szeretetet, megbékélést, s kerülni a másik tekintetét. Ünnepek. Díszpapírba csomagolt, elmulasztott, mindennapos szeretetek.

Mindent be akarunk pótolni a kijelölt napokon. Makacs odafigyeléssel faggatjuk a másikat s ebben a pár napban észre sem vesszük, hogy amaz már beszélni sem akar! Félénken húzódik el a gyermek is a nagy kitárulkozás láttán, talán szégyenli az őszinteség látszatát. Már idegen tőle s a videón is kinevetné az élet ilyen szirupos történetét.

Hát kellenek az ünnepek?

Igen, kellenek, mert ebben a nagy felemelkedésben tisztulnak meg a lelkek, mert ekkor érnek bennünk meg a nagy felismerések, mert ekkor ébredünk rá, mekkorák az elszalasztott lehetőségek!
Ünnep nélkül nincs megtisztulás, megújulás, elmarad a fájdalom s a gyógyulás. Kevés az ünnep, ami emlékeztethet vétkeinkre. Egy évben legalább háromszázhatvanöt ilyen nap kellene, hogy mesterkéltség nélkül emelhessem fel a szívemet.