I. Ők Isten kiválasztott népe, mely egyedivé tesz őket másokkal szemben.

Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael házával kötök majd - mondja az Úr. Elméjükbe vésem, és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek és ők a népem lesznek.

Amikor Ábrám 99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak és így szólt hozzá: "Én El Shaddái vagyok: járj előttem, és légy tökéletes.

Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak."

Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig azt mondta neki:

"Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja leszel.

Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek.

Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek, és királyok származnak tőled.

Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek.

Neked, és utánad utódaidnak adom a földet, amelyen most, mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek."

Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: "De tartsd meg szövetségemet, te, és utánad utódaid minden nemzedéken át.

Ez az én szövetségem, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között.

II. Történelmük során fennmaradásukat rengeteg küzdelem, háború, és szenvedés kísérte, mely erős egységgé kovácsolta őket.

III. Júdea népének tette a Megváltóval, a bűnösök lelkifurdalását rejtette el mélyen e nép lelkében.

E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.

Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!"

IV. Istennel való szerződéskötés által kijelölt kötelező rítusok, egy összetartó erőt formálnak ki. 

V. Isten szigorúsága, törvényei, a büntetésétől való félelem, erősítette meg a vallásukhoz való ragaszkodást.

Nézd, mi még ma is abban a fogságban vagyunk, amelybe szétszórtál bennünket, hogy iszonyat, átok és büntetés legyünk atyáink minden bűne miatt, akik eltávolodtak az Úrtól, a mi Istenünktől.

"A parittya közepe" (Káf Hákelá) 1Sámuel 25:29. alapján, ahol ezt Ávigáil mondja Dávidnak: "...ellenségeid életét (lelkét) pedig parittyája közepéből hajítja el [az Örökkévaló]". A Talmudban (Sábát 152b.) ezt úgy értelmezik, hogy a vétkes emberek lelkével két, a világ két végén álló angyal labdázik. Míg tehát a Chibut hákever fizikai büntetés, ami a halott testét a sírban éri – a parittya a lelkét bünteti.

De csak akkor jön a purgatórium, ami pokoli büntetés, ha nem tér meg az ember.

Ezekből, az alapelvekből egy sokoldalú, színes személyiségű nép alakult ki, amely ragaszkodik hitéhez, a történelem során volt harcos, szerény, visszahúzódó áldozat, kereskedő, mely gyakorta a pénzvilágot befolyásolta, és most ismét harcos nép, mely a szerinte neki kijelölt helyért képes vért is ontani.