A VALLÁSOK SZEREPE A SZEMÉLYISÉGRE

A vallásos nevelés mindig jelentős szerepet játszott az egyén érzelmi fejlődésére a különböző társadalmakban. Ugyan úgy, ahogy a gyermek növekedésében is fontos szerepet játszik a szülők szerepe, mely kihat a felnőtté válás során kialakult személyiségre.

KATOLICIZMUS

A jelképek rendszere.

Ebben a társadalomban, a Mindenható szerepe, szeretettel teljes, megbocsátó. Olyan, mint a gyermek számára az anya, mely hízelgésre, egy kis odabújásra mindent megbocsát. Akinek a rossz gyermek is ugyan olyan jó, mint az, aki szófogadó, jó gyerek.

Ennek az évszázados nevelésnek hatására, felnőttként, ha rosszat cselekedett valaki, gyónás, vagy templomba járás után, minden bűne megbocsátást nyert. Így a lelkiismeret is megnyugodhatott. Evvel a mindig könnyen megkapható feloldozás gondolatával az ember, sokkal könnyebben eshetett bűnbe, sokkal bátrabban bánthatott meg másokat, okozhatott kárt bárkinek. Elég volt utána elmenni a templomba, és bűnbánat után feloldozást nyert a bűnei miatt. A következmények sokkal kevésbé számítottak. A paradicsom és a pokol ígérete, nagyon távolinak tűnt.

 A büntetés a rosszért elkerülhető volt, mivel felmentést kaphatott a gyónás által.

Megbocsát az Úr és hűséges, megmutatja az utat a bűnösnek. 

Sajnos nem ismerem a világ összes társadalmának történelmét, de mindannyian tudjuk a saját történelmünk során mennyi fájdalmat, kínt, szenvedést álltunk ki, melynek okaként szerepet játszott a biztos tudat, hogy tetteinkre megbocsátást kaphatunk, és evvel a lelkiismeretünket megnyugtathattuk. Előfordult a középkorban, hogy emberek százezreit pusztították el, mert más felekezetűek voltak, és mert tudták, hogy bűnbocsánatot nyernek. Természetesen ezek általánosságok, mindig voltak egyes egyének, akiknek a lelkiismerete elég erős volt ahhoz, hogy jótettekkel hozza helyre hibáit.

A pénz hatalma már odáig jutott egy időben, hogy pénzért meglehetett vásárolni a felmentést is. Ezért történhetett meg, hogy a vagyon, és a hatalom megszerzése sokkal könnyebbé válhatott az egyén számára, mivel nyugodtabban okozhatott kárt másoknak, mert úgy tudta, a büntetést elkerülheti.

Pedig nem így van!

A keresztény neveltetés hatása társadalmunkban már oly mélyen gyökeredzik, hogy úgy élünk, és viselkedünk, mint az elkényeztetett gyermek, aki nem fél a tetteinek következményeitől.

A kereszténység tanítása szerint isten könyörületes, és megbocsátó:

Ezért bűnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod őket.

Neved dicsőségéért ments meg minket, Istenünk, szabadítónk! Bocsásd meg, Urunk, bűneinket, ments meg minket a nevedért!

Természetesen óvva intett a rossztól:

Mert nem azok hatalma, akikre esküsznek, hanem a bűnösöknek járó büntetés követi mindig a gonoszok botlásait. 

Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bűnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig." (Ez a mondat szólhat akár a családi Karmáról is. – az író.)