Az embert Isten "saját képmására" teremtette. Az ember több mint látható, anyagi teste; több mint az ész, mely az anyagi oldalát irányítja. Az ember egyedi a maga nemében, mert csak az ember tud erkölcsi jelentőségű határozatokat hozni.

 Az ember szabad, mert, minthogy Teremtője saját "képmására" alkotta, nincs semmiféle korlátozásnak alávetve. Az élet erkölcsi képessége, a jó és rossz közötti különbségtevés: ez az emberi, vagy ha úgy akarjátok, isteni tényező az emberben, a benne rejlő "állatival" ellentétben.

Ne azért legyünk jók, igazságosak, becsületesek, megértők, mert erre utasítottak minket, hanem azért, mert ezek a tulajdonságok önmagukban kifizetődőek.

A Mindenható, a Mindenütt jelenlévő kezében olyanok vagyunk, mint a kísérleti egerek, a útvesztőben. A labirintus a mi életünk, a feladatunk, hogy megtaláljuk a helyes kijáratot. Lehet hogy a Teremtőnk maga a rendeltetésünk?

Vannak olyan helyzetek, amit az ember nem tud megoldani, mert nem is az a feladat, hogy megoldja, hanem hogy tanuljon belőle. Nagyjából ilyesmi az összes megmagyarázhatatlan sorscsapás és bántalmazás, amit elszenvedünk. Mint amikor eltévedünk a útvesztőben, rossz felé fordulunk, és addig járunk így, amíg meg nem tanuljuk a helyes utat.

 Ne feltételezzünk ebben semmilyen gonosz szándékot, vagy büntetést; a karma leginkább egy töltés, aminek ki kell sülnie. Úgy fog kisülni, ahogy a jellege megkívánja. Rossz tehát a kérdés: miért ver engem az Isten?!! Isten nem foglalkozik az egyes teremtmények verésével, hanem rábízza a világ igazgatását a törvényekre.