A Rossz oldal egy önpusztító folyamat, mely rombolja belső világunkat, és külső kapcsolatainkat. Egy házat jól meglehet építeni, erős alapokkal, de le lehet rombolni is melynek végeredménye darabokra hullott életünk lesz.

’’ A gyűlölet saját mérgének felét megissza’’ - Seneca

Ezt ugyan úgy kell előre látni és tudni, mint ahogy a környezetszennyezés hatását is ismerjük, és sajnos még sem teszünk ellene eleget, mert még mindig a pénz hatalma érvényesül világunkban.

A tudatos ember úgy él, hogy élete során minden gondolatának, mondatának cselekedetének ismeri, vagy keresi a mozgató rugóit, és tisztában van vele, hogy az hogyan fog hatni a másikra. Ő az építő, aki a jövőt is számításba veszi. Őt nevezhetjük Homo Sapinent Sapiensnek a gondolkodó embernek, sajnos nagyon kevesen vannak ilyenek.

A tudattalan csak önmagával törődik, a saját vágyai a fontosak számára. Nem keresi az okokat, csak elfogadja, éli saját életét. Nem számit neki a másik ember akarata, vágya, szenvedése, fájdalma. Nem szeret építeni, csak rombolni. Nagyon sokan élnek közöttünk ilyenek, a Homo Sapiensek.

A tudósok szerint az állatoktól az embert az különbözteti meg, hogy beszél, és szerszámot használ, pedig sok állat teszi ugyanezt. Sok más élőlény használ eszközt az élelem megszerzéséhez, sok élőlény kommunikál egymással.

Véleményem szerint igazából csak egy okból lehetünk jobbak az állatoknál, és ez, az okok, a miértek, a válaszok keresése.

Alapvető igazság, a mit másoknak adsz magadból, ugyanazt kapod vissza. Ha gonosz vagy, csak rosszat kaphatsz. Ha jó, jót várhatsz viszont. Előbb vagy utóbb kamatostul kapod mindezt vissza.

Lehet hogy nem most, nem holnap, de életed során minden bizonnyal visszakapod. Ha jó vagy életed során, vonzani fogod magadhoz a jókat, és tőlük csak jót kaphatsz. Ha rossz vagy, akkor csak rossz lehet osztályrészed.

A pszichológusok elvégeztek egy kísérletet: Egy nagyobb csoport vállalkozó kedvű egyetemistát, két részre osztottak. Az egyik csoport rabot játszott, a másik, börtönőrt. Egyetlen feltétel volt, agresszivitás nélkül kellet a börtönőröknek, rendet tartani.  Rövid időn belül meg kellet szakítani a kísérletet, mert az őrök, egy idő után megalázták, gyötörték a rabokat, mivel nem kellet a büntetéstől félniük. Ez a próba is az emberi természetre jellemző módon végződött.