Minden ember vágyik valakire, akivel megoszthatja gondolatait, gondjait, érzéseit, egész életét. A megfelelő társat azonban nagyon nehéz megtalálni. Mai társadalmunk egyik nagy hibája, hogy a külsőségek számítanak csak. Ha valaki szép ruhákban, divatosan jár, ha a sors szépnek teremtette, sokkal több jelentkezővel találkozik, aki meg akarja ismerni őt.

Pedig egyáltalán nem biztos, hogy az ilyen ’’ első rangú parti’’ valóban tud szeretni, és meg tudja szerettetni magát, hisz az ilyen ember legtöbbször éppen azért divatos, és szép, mert többet törődik önmagával, mint másokkal.  Az ilyen emberekkel rendszerint csak felületes ismeretséget akarnak létre hozni mások.

Nem ítélhetünk meg senkit csupán a külső jegyei alapján, hisz ami fontos, az mindig legbelül található. Ítélkezni pedig mindenki magán fog. Igazán szeretni csak a mélyben megbújó igazi egyéniséget lehet. Éppen ezért, ha valaki, aki tetszik nekünk, meg akar ismerni, leghelyesebb, ha teljes önmagunkat adjuk. Ne játszunk szerepeket, mert avval becsapjuk partnerünket, ami előbb vagy utóbb visszaüt reánk.

 Aki igazi, mély kapcsolatra vágyik, az ne a ’’rivalda fényben’’ keresgéljen, hanem a természetes napsütésben, ahol a belső szépséget lehet megtalálni, hisz csak az képes önzetlenül, teljes odaadással szeretni, és ez által lelkünk magányát feloldani. Aki csak a saját szépségét, saját magát szereti, az soha sem tudja teljes odaadással átadni magát, a szeretet félnek, mint az egyszerűbb ember.