Akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk.

Ez az élet, a mi nekünk adatott. És múlik, múlik. Mi a csudára várunk hát?"

Az, aki ebben a pillanatban ezeket, a sorokat olvassa, annak valószínűleg fontos, hogy megértse önmagát, és a jövőjét, és a múltját. Életünkben mindig a jelen pillanat számit, amit a múltunk határoz meg, és amivel a jövőt alakítjuk magunknak. A jelen pillanatot kell mindig úgy alakítani, hogy a múltban elkövetet hibáinkat kijavíthassuk, és a jövőnket megfelelően alakíthassuk.  

" Az élet olyan, mint egy film, aminek mi vagyunk a főszereplője. Ezért érezzük magunkat felszabadultnak, ha zenélünk, mert mi magunk alkotjuk életünk betétdalát. Az élet hasonlít a kirakóra is. Egy kirakóra, amit nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen kirakni. Egyedül a teremtő látja a teljes képet, ami az egészből lesz. Azért vagyunk, hogy kirakjuk a saját puzzlenkat.’’

Mi magunk alakítjuk jövőnket a jelenünkkel, olyanná, amilyenné tudjuk jelenlegi képességeinkkel, tudásunkkal, érzéseinkkel. A múltunk megértésével irányíthatjuk a jövőnket a pillanat erejével. Hiszen szabad akaratot kaptunk, hogy amivel a megfelelő percben, a megfelelő módon élnünk kell.