Saját életünk, személyiségünk részletei hasonlítanak szüleink életéhez, személyiségéhez, mivel viselkedési alapelveinket a szüleinktől, fejlődésünket meghatározó emberektől lessük el nevelkedésünk során. Ezért sorsunk, életünk hasonlít elődeinkhez.

Az út, amin szüleink haladtak, számunkra is meghatározza az utunk irányát, ettől csak a számunkra fontos ember, vagy esemény, nagyobb fizikai, vagy érzelmi válság, vagy katasztrófa téríthet el, ami nem ok nélkül állja utunkat. Ha a sorsunkat meghatározó miérteket felismerjük, azokat meg is tudnánk változtatni, de ehhez már eleve magasabb tudatosság, egyéniség szükséges. Az alacsonyabb személyiség viszont nem képes felismerni az összefüggéseket a sorsával és viselkedésével, ezért úgy viselkedik, mint az a ló, amin szemellenző van, és csak előre lát.

 Nem veszi észre a körülötte lévő dolgokat, miérteket. A magasabb személyiségnek viszont már nem kell a miérteken gondolkodnia, mert problémái már nincsenek, legfeljebb ha másokon akar segíteni. Ennek a magasabb személyiségnek az érzelmek a fontosak, ezért kicsi az esélye hogy meggazdagodjék.