Csak az a baj, hogy sokan nem veszik észre a helyes irányt, hisz azt sem veszik észre, hogy saját magukon múlik a jövőjük. Lefelé a könnyebb, a rosszabbik út, olyan, mint a lavina, egy lépéssel kezdődik, de a végeredmény soha nem lehet jó, hisz a ’’ pincébe ’’ vezet. A felfelé a jóhoz vezet, ami természetesen nehezebb, és fárasztóbb, mint lefelé sétálni. Minden elért emelet hozzásegít a szellemi, lelki javuláshoz, és a végeredményt csak a torony tetején tudjuk majd igazán értékelni.  A szép kilátásban és a tiszta levegőben gyönyörködni csak a torony tetejéről lehet.

Minden, amit teszünk, visszahat ránk. Ha jót és jól cselekszünk, saját magunknak teszünk jót, még ha azonnal nem is vesszük észre, persze nem csak fizikailag, hanem szellemileg is. Ugyan így van a rosszal is, azt is visszakapjuk. A jót és a rosszat sohasem tudatosan cselekedjük, hisz viselkedésünk más emberhez való viszonyunk nem tudatosan irányított, hanem belénk rögződött sémák irányítják.

Az hogy melyik emeleten kezdjük meg az életünket, az attól függ, hogy az előzőt, hol hagytuk abba, meddig értünk el, az előző életünkből származó problémák közül mennyit sikerült megoldani. Sajnos magunkban hordjuk a jót is és a rosszat is, és gyakran nem könnyű ezt felismerni, és választani.

A külső, tőlünk független behatások nagyban hatnak ránk, hogy mit tartunk fontosnak magunk számára, a pénzt, vagy az érzelmeket. Itt a médiákból sugárzott pénz, hatalom, és agresszivitás központú világképet értem. Ha ezt felismerjük, és tudatosan kiszűrjük, akkor nem okozhatnak túl nagy kárt. Aki ezt nem ismeri fel, az idővel azonban rájön (sajnos sokszor későn) hogy valójában az élethez sokkal fontosabb a szeretet, mint a pénz.

 A mai kultúra legnagyobbrészt altatás, feledékennyé tevés, múlatás és szétszórás. Közömbössé és feledékennyé kábítottak bennünket a lélek aneszteziológusai. Szívünket a folytonos alvás elzsibbasztotta. Van szemünk, de nem látunk, van fülünk, de nem hallunk.

A külső behatások, a haszon, a pénz hatása miatt, a médiából ömlő, a társadalom hatalom központúsága által elvárt viselkedési minták, úgy kötnek minket a felszínes érzelmekhez, mint megannyi kötél, a szárnyalni akaró madarat. Ha ezektől, a kötelékektől (divat majmolása, önimádat, az információ hatalma, a vagyon fontossága, stb.) meg tudunk szabadulni, lelkünk végre szabadon szárnyalhat a szeretet egén. Sosem fogom elfelejteni, mennyire megdöbbentem, amikor az egyik csatornán egy pornó színésznő, Oscar díját méltatták. Ez is egy példa arra, társadalmunkban mennyire fontos a pénz hatalma, hisz mindezt csak azért tették, hogy nagyobb nézetséget érjenek el, és ez által nőjön a nyereségük. Vajon gyermekeink ebből mit tanulnak? Hogy ha eladják magukat, híresek lesznek?

"Ha az embereknek nem tetszik, hogy így, vagy úgy élsz, másképpen, mint ahogy egyszer, valamilyen kényszerűség vagy félreértés parancsára megfogadtad nekik: ne bánjad. Nem az emberek élsz. De ha magad törvényei ellen vétkezel, e hűtlenséget keservesen megbánod. "